Meghoztam a 2.rész!!!!!!:)<3 Remélem mindenkinek tetszeni fog!:) Jó olvasást hozzá!:)

-Sajnálattal kell közlenem,hogy Bella Wattson túlélte a balesetet,de kómába került.-közölte velünk az orvos a padlót bámulva.
-Micsoda?!Kómába?!-rogyott a padlóra Emma az orvost hallván.
Az orvos már lépett is volna tovább mikor Márk megállította:
-Várjon!Meddig lesz kómában?-kérdezte Márk az orvostól zokogva.
-Ezt sosem lehet tudni.Ez attól függ,hogy mennyire erős a szervezete.-válaszolt az orvos,majd elviharzott a folyosón.
Egész este ott maradtunk várva,hátha felkel Bella. 

        Az Idők Során Márk Elhagyta Bellát A Sok        Bonyodalom Következményeként.

       ~2 Hónappal Később~

Már kora reggel a kórházba igyekeztünk ahol már vártak ránk az orvosok.
-Örömmel értesítem önöket,hogy Bella Wattson felébredt a kómából.-lépett hozzánk az egyik doktor úr közölvén a jó hírt.
Egymás karjaiba ugrottunk örömünkben.El sem tudtuk hinni,hogy Bell ennyi idő után mégis felébredt a kómából.Halk léptekkel mentünk be a kórterembe ahol Bella az ablakot nézve ült az ágyán.
-Bell!-urgrottunk mindannyian a lány karjaiba.
Bella nem viszonozta örömünket,s elhúzott magától minket.
-Ti...ti kik vagytok?!-kérdezte értetlenül az ágyon ülő lány.
-Hát nem emlékszel ránk?Mi vagyunk a barátnőid...Márk meg a barátod...-magyarázta el Emma.
-Nem tudom,hogy kik vagytok....menjetek el!-kiáltott fel ijedten Bella,majd bebújt a takaró alá.
 Eleget tettünk a lány kérésének,így kiviharoztunk a kórteremből egyenesen az a folyosó végéig,ahol választ vártunk az orvostól Bell viselkedésére.Elmondtuk neki mi történt erre ő csak fogta a fejét.
-Úgy tűnik a lány súlyosan beverhette a fejét a baleset következtével,így emlékezetkiesése van.-mondta nekünk az orvos.
-Ilyenkor mit lehet tenni?-kérdeztem értetlenül.
-Próbálják visszaeleveníteni az emlékeket.-tanácsolta az orvos.
-Köszönjük!-közölte Márk,majd mind a hárman haza igyekeztünk.

       Bella Eszmélete Idővel Kezdett Visszatérni.

          ~Újabb 2 Hónappal Később~

Bellát végre haza engedték és már barátként tekintett rám és Emmára.Márk azóta felszívódott Bell nővérével.Talán jó is,hogy jött ez a baleset és Bella elfelejtette Márkot......a fiú sosem szerette a barátnőnket,és a kapcsolatuk sem tartott volna örökké,amit Bell biztos megszenvedett volna.
-Egy újabb csodás reggelnek nézünk elébe!-ezzel a mondattal keltettem Emmát és Bellát.
Megyünk shoppingolni!!-ugrott ki Emma az ágyból.
Bella csak az ágyból felülve mosolygott ránk.Igyekezve keltünk ki az ágyból és készülődtünk el,majd mentünk le a taxihoz.A kocsiban ülve telefoncsörgés zavart meg minket.Emmát hívta,aki csak repdesett az örömtől a telefonba beszélve.
-Mi az a nagyon jó hír amitől ennyire boldog vagy?-kérdezte mosolyogva Bella.
-Bence elhívott minket estére egy medencés partiba!-válaszolta széles mosollyas Emma.
-Dejóó!Akkor irány fürdőruhát venni!-ujjongtam repdesve az örömtől.
Egy negyed óra múlva már a városban voltunk.A butikba érve a fürdőruhákhoz igyekeztünk.

                     ~Bella Szemszöge~

Rövid nézelődés után kiválasztottam a nekem legjobban tetsző fürdőruhát,majd megvártam a lányokat,s haza ballagtunk.Készülődtünk az estére.Fürdőruhába bujtunk és elindultunk a buli helyszínére.Ott már vártak ránk,s míg a lányok Bencével beszélgetésbe enyelegtek,addig én helyet foglaltam a medence szélén:                     Este felé járt már mikor valaki mellém ült.
-Szia!A nevem Zack.-mutatkozott be a fiú.
-Szia!Az én nevem......-mutatkoztam volna be de közbe vágott mondatomba.
-Bella....tudom!-mosolygott Zack.
-Honnan tudod a nevem?-kérdeztem kíváncsian.
-Sokat hallottam már rólad...Bence mindig mesélt rólad.-veregette meg a vállam a fiú.
-Oh..-mosolyodtam el.
Nem beszéltünk sokat,inkább csobbantunk egyet a medencében ahol megtörtént az váratlan első csókunk.
-Öm...-úsztam hátrébb Zacktől.
-Én...csak..-próbálta megmagyarázni a helyzetet a fejét vakarva.
Erre csak mosolyogni kezdtem majd viszonoztam érzéseit,s a víz alatt csókoltam.       Nem érdekelt ki mit gondol.Abban a pillanatban végre szabadnak éreztem magam...Boldog voltam...így telt hát el ez az este.Csak késő este mentünk haza a lányokkal akik elnézve engem azonnal kiszedték belőlem az örömöm okát..megértettek és együtt örültünk annak,hogy végre újra boldog lehetek!

          ~Másnap~

Másnap reggel már korán csöngettek a bejárati ajtón.Zack volt az.A nyakába ugorva köszöntöttem.
-Ma várost nézni megyünk!-mutatta be a mai programot a barátom.
Igyekezve futottam hát fel a lépcsőn egyenesen a szobám irányába,ahol pillanatok alatt elkészülődtem.
-Mehetünk!-kacsintottam Zackre a lépcsőről lefutva.A taxiba szállva beszélgettünk még egy kicsit,majd a városba érve kézen fogva sétáltunk az utcákon.Míg én elmentem a közelben lévő mosdóba,addig ő az utcán várva nézelődött.A wc-ről visszajövet a nyakába ugorva boldogítottam.      Jól érzem magam ha vele vagyok.Úgy érzem szeretem őt.Még egy ideig sétáltunk London utcáin,majd késő délután már vissza is igyekeztünk a lakásba ahol nem várt látvány fogadott a nappaliban....Márk és a nővérem csókolóztak a kanapén.Sokkolt ez az egész...a nővéremet látni és a volt barátomat egymással enyelegni meghökkentő.Pont a nővéremtől nem vártam volna,hogy kikezd a volt barátommal...főleg most,itt a lakásban.
Egyátalán hogy kerültek ide?!-értetlenkedtem magamban. 
Ők jól láthatóan egymással voltak elfoglalva így nem vettek észre minket Zackkal.Az első dolgom az lett volna,hogy mindkettőjüket kitessékeljem a házból,de higgattam gondolkozva inkább felhívtam Emmát.Hallatszott a telefonba,hogy őt is sokkolta ez az egész mikor elmeséltem neki a történteket a telefonba,így azonnal taxiba szállt és hozzánk indult.Mi már ekkor a kapunál vártuk.Közös megegyezés alapján elhatároztuk,hogy leteremtjük őket.Viszont amikor beléptünk volna a nappaliba hangos kiabálás zavarta meg a figyelmünket....
-Mit képzelsz magadról?!-kiabálta Márk Jadenak.
-A buta kis barátnőd elhagyott!-förmedt rá Márkra Jade.
Nem bírtam tovább,hogy így lehordjon mindennek a nővérem,így hát elé léptem és jól leteremtettem.Zack és Emma persze azonnal elrántott Jade mellől,mielőtt komoly vitába kezdtünk volna.A sírás folytogatott...nem akartam,hogy bárki sírni lásson,így azonnal felrohantam a szobámba.Úgy éreztem minden összeomlott körülöttem.Egyszercsak az ajtót hallottam kinyitódni majd rövidesen becsukódni.Mikor felnéztem Márk fogadott.Leült mellém és halkan átkarolt.Egy szót sem szólt csak erősen szorított,majd közös döntés alapján elhatároztuk,hogy csak barátok leszünk....elvégre nekem ott van Zack akivel végre jól érzem magam.Neki meg ott van a nővérem...még ha elég zavaró tényező isegyütt látni őket.Az ágyon ülve egy darabig még egymást néztük,majd valahogy ajkaink váratlanul összeértek.Gyengéden karoltuk át egymást,majd hirtelen végigfutott a fejembe Zack.....Mit Csinálok?!-gondoltam végig....elengedtem összekulcsolt kezem Márk vállán,s kiviharoztam a szobából.    
Rettentően csalódtam magamban a viselkedésem miatt...nem akartam Zackkal és a többiekkel találkozni...de valahogy mégis sikerült.sírva futottam el a közeli tengerpartra ahol a homokba rogytam és csak zokogtam......nem gondoltam jól át ezt az egészet...most minden rám omlott...túl hirtelen történt minden és ez nekem már túl sok volt.Messziről hallatszott,hogy valaki jön de nem érdekelt,hogy ki az...egyedül akartam lenni...de valaki mégis átkarolt..Emma volt az.
-Idővel minden helyre jön!-bíztatott.
Elmeséltem neki mit tettem...látszott rajta,hogy nem örül neki,de valahogy szemei mégis megbocsáltást sugároztak nekem.Megígérte,hogy ő senkinek nem fogja elmondani a történteket,de nekem szembesíteni kell Zacket a tettemről...tudnia kell.Csak bólogattam és jeleztem,hogy hagyjon magamra egy kicsit.Naplementéig mozdulatlanul feküdtem a parton,majd nagy nehezen bementem a házba,s ami ott fogadott,arra álmomba sem mertem volna gondolni....

Meghoztam az első részt!!!!:) Remélem tetszeni fog nektek!:D Kommentbe várom a véleményeteket a blogról!Jó olvasást!<3

Irány London!-ezzel a mondattal keltem ki boldogan az ágyból.

Az órára néztem és fél hét fele járt,így még volt egy kis időm elkészülődni az úthoz.Gyorsan felkaptam egy egyszerű ruhát,amibe kényelmesen elülök pár órát a kocsiban London felé.Izgatottan vártam,hogy újra láthassam a két barátnőmet,Chloét és Emmát.Amikor elkészülődtem bepakoltam a bőröndömbe,majd lementem reggelizni.Evés után még volt egy kis időm elköszönni a családtól.Anyu persze nem bírta ki sírás nélkül.Kivittük a bőröndöket a ház elé ahol már egy taxi várt.Beraktuk a csomagokat a csomagtartóba,majd egy utolsú búcsú után elindultam London irányába.Pár óra múlva már a városba voltunk,majd Chloé és Emma házánál.Mikor kiszálltam a kocsiból mind a ketten a nyakamba ugorva köszöntöttek.

-Szia Bella!-köszöntöttek egyszerre a lányok széles mosollyal.

-Sziasztok!-köszöntöttem én is őket.

Mikor elment a taxi Chloé és Emma segítettek bevinni a bőröndömet a házba,majd bemutatták  a szobámat.A szobába érve gyorsan kipakoltam a börőndből,és lementem a nappaliba a lányokat keresve,de csak egy velem egykorú fiúra lettem figyelmes.A kanapén ülve nézte a TV-t,így hát halkan,lábujjhegyen jöttem le a lépcsőn nehogy megzavarjam,de lefele sietve megbotlottam valamiben és legurultam a lépcsőről.

-Áúú!-kiáltottam fel a lábamat fájlalva.

A kanapén ülő fiú kiáltásomra egyből felpattant és hozzám sietett.

-Mi történt?!Jól vagy?-rohamozott le a fiú kérdéseivel.

-Én csak halkan leakartam jönni a lépcsőről,hogy nehogy megzavarjalak,de megbotlottam valamibe és legurultam a lépcsőről.-magyarázkodtam.

-Jajj ne hülyéskedj!Nem zavartál volna meg!.....Na de most térjünk rá arra,hogy mid fáj?-kérdezte a fiú.

-A lábam...de nem vészes,csak kicsit meghúztam.-közöltem.

-Azért hagy nézzem meg.-mondta,majd felvett a hátára és elvitt a kanapéig,majd felhúzta a nadrágom és vizsgálni kezdte a bokám.

-Ez tényleg csak megrándulhatott.-tájékoztatott.

-Mondtam!-feleltem mosolyogva.

-Én hülye!Be se mutatkoztam!A nevem Bence.-mutatkozott be.

-Az én nevem Bella.-mosolyogtam.

Pár pillanatig egymást néztük,majd jöttek a lányok.

-Veled meg mi történt Bella?-kérdezték egyszerre.

-Semmi,csak nem figyelt oda a lépcsőről lemenet és megbotlott valamiben és meghúzta a bokáját.-válaszolt helyettem Bence.

A lányok nevetni kezdtek,hogy hogy lehetek ennyire béna.De tényleg...Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?!

-Bell gyere velünk ruhát venni,mert este megyünk bulizni!-közölték a lányok,és mielőtt bármit is mondhattam volna megfogták a kezemet és elrángattak egészen a közelben lévő butikig.Az üzletbe belépve csodás ruhák zavarták meg a figyelmem.Nem kellett sok idő míg rátaláltam a nekem legjobban tetsző ruhára.A lányokkal egyszerre mentünk be a próbafülkébe,s jöttünk ki.Mindenki megvolt elégedve a választott ruhájával,így fizetni mentünk.A következő célpontunk a cipőbolt volt,ahol szintén nem időztünk sokat.Haza érve készülődtünk az estére.A választott ruhám:    Fél kilenc fele járt már,így beszálltunk egy taxiba,s már úton is voltunk a szórakozóhely felé.......mikor odaértünk,Chloé és Emma táncolni kezdtek,én pedig leültem a pulthoz és kértem egy pohár pezsgőt.Az italra várva egy kedves,napszemüveges fiú lépett mellém.

-Szia,a nevem Márk.-mutatkozott be a szemüveges fiú.

-Szia az én nevem Bella...de szólíts inkább Bellnek,mert mindenki úgy hív.-mutatkoztam be mosolyogva.

Beszélgetésbe kezdtünk,és egyre gyanusnak találtam,hogy Márk még mindig nem vette le a szemüvegét.Csak kérdezgetett,én pedig válaszoltam.

-Zárt helyiségbe vagyunk...nem akarod levenni a napszemüveged?:D-nevettem el magam.

-Hát,igazság szerint nem szándékoztam de...-mielőtt végig mondta volna a mondatát lehúztam a szemüvegét és nagyon ledöbbentem....-Te...Te a híres Márk Carder vagy....-suttogtam tátott szájjal.

-Psssszz!-hallgattatott el Márk,nehogy valaki meghallja.

-De hisz eddig miért nem mondtad el hogy te vagy az?!-oktattam ki.

-Nem akartam,hogy megtudd.....-mondta,de látszott,hogy még nem fejezte be mondandóját.

-Miért?!Azt hitted sikítozva ugrok a nyakadba?!-értetlenkedtem.

-Nem...már közelről megzavartad a figyelmemet szépségeddel..nem mertem  odamenni hozzád,mert nem tudtam mit reagálnál,így hát felvettem a napszemüvegem.-válaszolta most már a cipőjét szemlélve.

Ez aranyos!:)-mosolyogtam el magam.

-Tényleg?-pirult el Márk.

Nem akartam szavakkal kifejezni érzéseimet,így hát cselekedtem és berántottam a táncparkettre,ahol táncolni kezdtünk.Későre járt már,úgyhogy Márk hívott egy taxit és hazakísért.Mikor megérkeztünk a ház elé,Márk ajtót nyitott és a bejárati ajtóig kísért.

-Hát akkor szia Bell!-köszönt el,majd egy kis töprengés után lágy csókot lehelt ajkaimra.

-Szia Márk!-pirultam el.

                    ~Másnap~

Reggel 7 fele járt már mikor felkeltem.Gyors kontyba kötöttem a hajam,majd felvettem egy egyszerűbb ruhát:

A fotózásra indulva a lépcsőn belebotlottam a lányokba.

-Sziasztok..hova-hova ilyen korán?!-kérdeztem kíváncsiskodva.

-Ezt inkább tőled kérdezhetnénk!-közölték nevetést visszafolytva.

-Fotózásra indulok..de megyek is mert elkések.-mondtam két-két puszit nyomva Emma és Chloé arcára,majd lerohantam a lépcsőn a taxihoz sietve.

Kb.10 perc alatt már a fotózás helyszínén voltam,ahol gyorsan öltözni kezdtem.Mikor kiléptem az öltözőből,fotósok vártak,akik elvezettek egy fehér vászon elé....a fotózás képei:    

                              

A fotózásról hazaérve,a szobámba Márk fogadott.

-Hát te?-kérdeztem,majd egy csókot nyomtam a szájára.

-Gondoltam meglátogatlak.-mosolygott.

-Hát az most jól jött!Ha már itt vagy nézhetnénk egy filmet!mit szólsz?-lelkesedtem,majd átkaroltam.

-Ez remek ötlet!-egyezett bele Márk az ötletembe.

Gyorsan leszaladtam a konyhába,hogy megnézzem van-e itthon valami nasi a filmre...pechemre minden édesség elfogyott.

-Átszaladok a boltba!-kiáltottam fel az emeletre Márknak.

A választ nem vártam már meg,elindultam a bolt irányába.Az úttestre léptem,mikor Márk hívott.Felvettem a telefont,de szétnézni elfelejtettem.Az út közepe fele jártam már,mikor hangos fék nyikorgásra lettem figyelmes,majd felnézve egy kocsit láttam a amint,épp felém tart.A kocsis próbált fékezni,de nem bírt..én próbáltam volna futni de túl késő volt már.Az autó belém hajtott,majd egy erős,szúró fájdalomra lettem figyelmes,amitől eszméletemet vesztettem.

              ~Márk szemszöge~  

-Bell...Bell!Hallasz?!-kiáltottam a telefonba,majd egy hangos csattanásra lettem figyelmes.

Jajj ne!-kiáltottam a sírás folytogatott....Azonnal felvettem a cipőmet,a bolt irányába vezető úton kerestem Bellát.Nem kellett sokat futnom,mire megtaláltam a földön fekve,eszméletlenül a barátnőmet.Már a mentősök ott voltak,s a hordágyra helyezve vitték fel a mentőautóra.Lerogytam az út közepére,s zokogni kezdtem.Amikor egy kicsit megnyugodtam,felhívtam Emmát és Chloét,s elmondtam mi történt,majd a telefont letéve a kórházba igyekeztem.Chloé és Emma már a műtő előtt várt zokogva.Az orvost várva egymást átölelve zokogtunk és imádkoztunk Belláért.Pár óra múlva az orvost megdöbbentő hírt közölt nekünk......